Az új barátunk a rendkívül kedves és szerethető „2016 HO3” nevet kapta. Pedig igazán kaphatott volna valami „emberibb” megszólítást, ha már egyszer a kalkulációk szerint még több száz évig fog velünk együtt keringeni a nap körül, mielőtt végleg eltávolodik tőlünk. De hát ilyen ez a szerelem. Jön-megy. Semmi se tart öröké szokták mondani, csak a mesékben. Bár én azt mondom legyünk optimisták kivéve, ha egy aszteroidáról van szó, mert az talán mégis csak jobb plátói messzeségből szemlélni (például úgy a hold-föld távolságának 38-100-szorosából).
Persze a 2016 HO3 egy kisebb aszteroida, szóval egyébként se kell félni tőle különösebben. Azért tuti, ami biztos a NASA is megerősítette, hogy nem vagyunk veszélyeztetve újdonsült barátunktól.
