A teljesen autonóm, önvezető autók forgalomba kerülésének egyik legnagyobb akadálya a borzasztóan lassú tesztelési folyamat. Több százezer kilóméternyi utat kell megtenniük mielőtt kijelenthetnénk, hogy ezek az autók biztonságosan elboldogulnak felügyelet nélkül a forgalomban és még akkor se lehetünk biztosak benne, hogy a létező összes forgalmi szituációban képesek lesznek megfelelő döntést hozni. A kutatók viszont úgy gondolják megtalálták a módját, hogy hogyan turbózzák fel a tesztelés folyamatát. Kifejlesztettek egy olyan felgyorsított tesztelési eljárást, amivel rövid idő alatt is nagy eredményeket lehet elérni. A holisztikus megközelítés helyett, amely minden egyszerre mér (és gyakran mérföldeken át teljesen eredménytelenül megy), az új metódus megtöri a dolgokat olyan egyedi komponensekké, amelyek kellő számban és gyakorisággal ismétlődve tesztelhetők egy szimulációban. Például, ha ki akarjuk tesztelni az autó reakcióját, amikor egy másik autós elé vág, akkor csak erre az egyre koncentrál a mérés, miközben a fennmaradó „unalmas” pillanatokat a statisztikai adatok elemzésére használja.

A becslések szerint az új szimulációs módszerrel drámai mértékű lehet az előrelépés. A kutatók úgy vélik, hogy egy az ő módszerükkel futatott 1000 mérföldes szimuláció felér 300 000 és 100 millió mérföld közötti valós vezetéssel. Azért ne izgassuk fel magunkat túlságosan. Az eljárást még rengeteg szituációra kell tesztelni mielőtt a gyakorlatban is alkalmazható lenne és ha tényleg ilyen hatékonyan is működik még akkor is évekre vagyunk a megoldástól. Mi a helyzet ha például egy a megengedett teherbírásán túl terhelt teherautó csúszik meg előttünk a havas úton? Hogyan mérje fel ilyenkor az autó az aktuális körülményeket a változók pontos ismerete nélkül és hogyan reagáljon? Ez csak egy szituáció a végtelen számú közül, amire egy önvezető autó szoftverének tudnia kell a választ, a válaszok megtanuláshoz pedig idő kell.