A repülő autók nagyon jól mutatnak a sci-fi filmekben, de ha belegondolunk, akkor szívünk szerint rábíznánk bármit is az átlag autóvezetőkre,  ami nem a földön közlekedik? Mielőtt igent mondanánk a káosz és anarchia nevében, az előtt fontoljuk meg, hogy mi is lehetünk egy ilyen autónak az utasai. Ennél fogva, ha hirtelen meg is születne a repülő autók technológiája, a legtöbben akkor se tudnának vele mit kezdeni, de ha meg is tanulnák, akkor is egy logisztikai rémálom és megszámlálhatatlanul sok baleset lenne a több millió repkedő autómobilból. Azért ne keseredjünk el, van más mód is, hogy a levegőben közlekedhessünk, minthogy ellátogatunk egy nemzetközi reptérre.

A repülő autók helyett készüljünk fel egy flottányi légitaxira, ahogy a fejünk felett cikázva szállítják ide-oda az utasaikat. Képzeljünk el apró futurisztikus repülőgépeket, amelyek a kijelölőt útvonalon automatikusan elvisznek minket A-ból B-be és nekünk közben az égegyadta világon semmi dolgunk azon kívül, hogy a tériszonyunkkal küzdünk.

Jelenleg ez még csak egy álom. A légitaxi rendszer alól hiányzik az infrastruktúra és egy új, az elképzeléssel kompatibilis légiforgalom szabályozás, na meg nem utolsó sorban, hogy legyen egy ilyen repülő járművünk. Ez azonban már nem sokáig lesz így, mert a piac nagyon is érdeklődik és érdekelt a megvalósításban. Az Airbus A3 és az Aurora Flight Sciences (az Uber egy partnere) például egyaránt saját eVTOL (elektromos függőleges fel és leszállás) gépet fejleszt és mindkét cég már 2020-ra össze szeretne rakni egy tesztelésre alkalmas repülőgép prototípust. Ezeknél a gépeknél a számítógép lesz a pilóta. A multirotoros repülés irányítása lehetetlen lenne anélkül, hogy a számítógép egyenként gondoskodjon a rotorok működtetéséről és a repülés stabilizálásáról. Gondoljunk csak bele: Egy tipikus helikopternek két tororja van, amit a pilótának folyamatosan kezelnie kell. Ezeknél az óriási drónokra emlékeztető légitaxiknál 8 rotor van, amit egy ember nem tudna összhangban működtetni, de nem is kell. A rendszer lényege pont az, hogy az utasoknak nem kell tudnia repülni ahhoz, hogy a levegőben közlekedjenek a légitaxival.

A cél az, hogy ezek a légitaxik teljesen automatizáltan közlekedjenek, mint az önvezető autók, de ehhez még sokat kell dolgozni.  Ken Goodrich, a NASA Langley Kutatóközpontjának kutatómérnöke úgy véli, hogy még egy jó 20 év lesz, mielőtt a városok felett cikázni kezdenének ezek a pilóta nélküli légi járművek. Biztosan persze senki se tudhatja, lehet már 10 éven belül is megvalósulhat mindez, de tekintve, hogy még csak most kezd a világ belelendülni az önvezető autókba, a 20 év reálisabban hangzik. Addig is gyönyörködjünk Airbus A3 és az Aurora Flight Sciences projektjeit bemutató videókban.