Az Uber vállalat megunta volna a civódást a vállalkozás és innovációbarát magyar kormánnyal? Vagy sikerült jogalkotási frontról tényleg teljesen ellehetetleníteni őket? Akárhogyan nézzük, az eredmény ugyan az: Budapest lesz az egyetlen gyerkőc a vidéken, akinek nem lesz Uberes kisautója. Aki még úgy érzi, hogy tudd nevetni kínjában az ilyen szerencsétlen helyzetekhez vezető húzásain hőn szeretett kis hazánknak, az nevessen velem, még ez megy addig nagy baj nem lehet.

Ezen a ponton minden jel szerint végérvényesen lement az útról a tárgyalásos megoldás minden esélye, sőt már a térképen se látszik, eltűnt egy kommunikációs szakadékban 1200 sofőr munkahelyével, több száz ezer elégedett felhasználóval és némi potenciális adóbevételi lehetőséggel együtt.

Az igazság az, hogy nem csak itthon nézet a hatalom morcosan az Uber megjelenésére. Sok más „Uberellenes” kormány is akad a világon és mindegyiknek megvan a maga stratégiája, hogy hogyan harcoljon az utazás megosztós applikációval. Franciaország például beérte 900 000 dollárral, ami igazából nem is egy nagy érvágás egy olyan cégnek, amibe nemrég fektetett be 3,5 milliárd dollárt Szaúd-Arábia és egyébként is több mint 62 milliárd dollár az értéke. Szóval van némi hitele annak, amikor az Uber magyarországi szóvivője arról beszélt, hogy ők bizony nyitottak lennének a megállapodásra. Példa is volt már rá és pénzük is akadt volna bőven.

A megállapodás lehetőségét azonban sikerült belefolyatni a hazai legalizálási procedúra trutymós mocsarába. A június 24-én életbe lépő új jogszabály, amit az „illegálisan működő diszpécserszolgáltatások” ellen hoztak lett az a bizonyos utolsó csepp.

A történet azért még valószínűleg nem ér itt véget és fogunk mi még hallani az Uberről Magyarországon, ha nem is feltétlen hazai vonatkozásban mondjuk a visszatérésükről, de majd a világsajtóból.