A rizs egyike a Föld legtermékenyebb növényeinek, de még belőle csak annyi szem van, amennyi természetesen kinyerhető egy növényből, legalábbis eddig. Úgy néz ki, hogy a tudósok módot találtak rá, hogy úgy változtassák meg a növény szerkezetét, hogy az több terményt adhasson. Ehhez a CRISPR/Cas9 génmódosítási eljárásokkal nyúltak bele a növény génszerkezetébe, aminek eredményeként az 25-31 százalékkal több rizst ad palántánként. Ez az eredmény lényegesen több, mint amit hagyományos keresztezési eljárásokkal érhetnénk el. A technológia elnyom néhány olyan gént, aminek köszönhetően a növény jobban tolerálná az olyan fenyegetéseket, mint például az aszály vagy a sós talaj, de cserébe visszafogja a növekedését. Ez egy kicsit rosszul hangzik elsőre, de a növények gyakran ugyanarra a dologra több génnel készülnek fel, azaz ezek egy része redundáns. Ez az új megközelítés kihasználja ezeket az átfedéseket annyira, hogy hátrányok nélkül érhessen el előnyöket.

Génmódosított rizs növények eddig is léteztek, amelyek több terményt adtak, ám ezek módosítása nem a növények egyes génjeinek elnyomásán alapult, hanem a dúsításán más növényektől vett génekkel, mint például az árpa.

Az új eljárás készen áll arra, hogy a gyakorlatban is bevessék ilyen „elit” rizs előállításához, ám akadnak aggályok. Tény, hogy az ilyen mértékben feljavított növények egy lépéssel közelebb vihetnek minket a világ élelmezési problémainak kezeléséhez, ugyanakkor alkalmazásuk komoly etikai kérdéseket vetnek fel. Már most is komoly aggodalmakat okoznak a genetikailag módosított növények a tudósok és a környezetvédők körében és nincs általános konszenzus az alkalmazásuk véget. Nem csak a génmódosítás hosszú távú hatásai kérdésesek, de a technológia biztonságos hozzáférhetőségének megteremtése is, mielőtt az a termelő vállalkozásokhoz kerülne.