Jump to content

Elme által vezérelt bionikus kéz segíthet a sztrókon átesett betegeken

2017. 05. 28. 18:21

St. Louis-i Washington Egyetem Orvosi Karának kutatóinak egy csoportja bebizonyította, hogy az általuk fejlesztett elmével vezérelhető eszköz hasznos segítség a szélütésen átesett betegek rehabilitációjához.

A sztrók gyakran jár a test féloldali bénulásával, aminek eredményeként betegek szinte vagy teljesen képtelenek mozgatni egyes végtagjaikat. Több éven át tartó terápiás kezelés után a mozgási képesség egy része visszanyerhető, de a Ipsihand eszközt fejlesztő csapat módot talált rá, hogy felgyorsítsák a rehabilitációs folyamatot. Vizsgálatuk során a kutatók 13 olyan pácienst vontak be résztvevőként, akik 6 hónapnál régebben szenvedtek el szélütést. A vizsgálat alanyainak fejére egy elektródákkal teli sapkát húztak, míg a kézfejükre egy bionikus kezet erősítettek.

A sapka rész feladata, hogy felvegye a viselője által küldött agyi jeleket, amelyek a bénult kézfejének összecsukására vagy kinyitására irányulnak. A jeleket továbbítják  számítógépnek, amely felerősíti őket és parancsként továbbítja a bionikus kéz számára. Na de miért lesz ettől gyorsabb a sztrókban szenvedő betegek felépülése? Az ötlet azon a Stroke folyóiratban megjelent tanulmányon alapszik, amelynek David Bundy volt a vezető szerzője.  A tanulmány szerint az agy azon részei, amelyek irányítják a mozgásokat, a mozgatandó végtagokkal ellentétes oldalon helyezkednek el. ha össze akarjuk szorítani a bal öklünk, akkor ahhoz a jobb agyféltekénket kell munkára fognunk. Ez azt jelenti, ha egy sztrók túlélő nem tudja mozgatni a bal karját és lábát, akkor az agyának a jobb agyféltekéje sérült.

Ugyanakkor Bundy és professzor Eric Leuthardt idegsebész úgy találta, hogy a mozgást indikáló elektromos jelek először azon az oldalon jelennek meg, amelyik oldalon a végtag található, amit mozgatni akarunk. Ezek a jelek felelősek azért, hogy aktiválják az agyunk ellentétes oldalának megfelelő részeit, amik aztán kiváltják a tényleges mozgást. A sztrókon átesett betegeknél ez a jel veszik el, mivel az agyuk mozgást kiváltó része elérhetetlené válik. Itt jön képbe az Ipsihand.

A kutatásban résztvevő 13 alanyból 10 volt képes befejezni a 12 héten át tartó tesztelést és a végén felvenni apró építőelemeket és tornyot építeni belőlük vagy a kezüket a szájukhoz mozgatni.  Ezek az eredmények 6,2 ponttal jobbak az átlagnál egy 57 pontos skálán. Ez így talán nem hangzik túl soknak, de Leuthardt szerint ez lehet a különbség aközött, hogy feltudjuk húzni saját magunk a nadrágunk és aközött, hogy nem.

(Forrás: enggadget.com Kép forrása: enggadget.com / Leuthardt lab)