Az Utahi Egyetem egy új tanulmánya szerint a spirituális eufória részben Pavlovi reflex. A kutatók 19 hithű mormon fMRI eredményét vizsgálták, miközben azok imádkoztak, szentírást olvastak vagy prédikációt hallgattak. Míg a vizsgálati alanyok spirituális érzéseket igyekeztek felidézni, addig az agyuk azon régiója vált aktívvá, amelyet az örömhöz és a jutalmazáshoz társítunk.

A vizsgálat során a vizsgálati alanyok koncentrációért és az érzékelésért felelős agyi régiói is aktivitást jeleztek az fMRi vizsgálat eredményeként. Azonban a kapcsolat a spirituális tapasztalat és az agy jutalomközpontja között arra utal, hogy a vallási képzés egy formája a klasszikus pavlovi kondicionálásnak, árulta el Jeffrey S Anderson, a kutatás vezetője a ReserchGatenek.

[A klasszikus kondicionálást Ivan Pavlov orosz fiziológus kezdte el tanulmányozni. Híressé vált kísérlete során Pavlov kutyáknál alakított ki feltételes reflexet. Az emberi és az állati viselkedés feltétlen és feltételes reflexekből épülnek fel. A feltétlen reflexek velünk születettek, akaratunktól függetlenül működnek. A feltételes reflexek, akaratunktól függően működnek és tanulás révén alakulnak ki. A kutyáknál az étel látványa olyan inger, ami feltétlen reflexet vált ki és megindítja a nyálelválasztásuk. Pavlov elérte, hogy a kutyák egy fényjelzésre ugyan ilyen nyálelválasztást produkáljanak.]

A kutatás során az is kiderült, hogy nem minden embernél vált ki ugyan ilyen pozitív visszajelzést a vallási élmény. Egy minnesotai lutheránus nő és egy ISIS követő szíriai nagy valószínűséggel teljesen másképp tapasztalja meg ugyanazt az érzést az agy ugyanazon régiójában egy teljesen más vallási hit alapján és teljesen más társadalmi következményekkel.

Az Utahi Egyetem tudósai nagyon óvatosan fogalmaznak. A vallásos buzgalom egy nagyon összetett hatást gyakorol az agyra. Megjegyzik azt, hogy a vallásos élmények leírásának változatossága alapján egy nagy, az egész agyra kiterjedő, átfogó tanulmányra lenne szükség, hogy igazán megérthessük a rendszer működését.