Az intelligens robotok szépek és jók egészen addig, még meg nem tanulják, hogy hogyan vadásszák le az áldozataikat. Márpedig pontosan ez az, amit a Zürichi Egyetem Neuroinformatikai Intézete megtanítani igyekszik a most még jámbornak tűnő robotoknak. Megtanítják nekik, hogy hogyan viselkedjenek ragadozókként.

Ezeknek a „leckéknek” a tanulsága sokkal kevésbé rémisztő, mint ahogy azt elsőre gondolnánk és egyáltalán nem az emberiség levadászása a cél. Persze meglátjuk mi sül ki belőle, de a cél igazából az emberi faj segítése.

Képzeljük el, hogy a robotok képesek felismerni a környezetük, kiszűrni a célpontot és követni, mindezt valós időben. Így már nem is olyan félelmetes, igaz? Pedig még mindig a vadász és a préda esetéről beszélünk, bár felcímkézhetnénk, mondjuk szülők és gyermekekként is, de akkor ügye nem lenne kicsit se hátborzongató.

Az elképzelés alapján kifejleszthetőek lennének minket követő csomaghordó robotok vagy bevásárlókocsik, amik szépen követnének minket shoping alatt. Ez így elég szolid, bár ha kicsit vadabbra eresszük a fantáziánkat és mondjuk ezt a technológiát egy UAV-ba ültetjük át, akkor mindjárt kicsit aggályosabb a dolog, pedig még nem is tartunk az emberiség kipusztulása szintű koncepcióknál.

A ragadozó robot modellezéséhez egyébként az állatok királyságából merítettek ötletet a kutatók. A robotok egy speciális szilikon retinát használnak, ami az emberi szemet próbálja leutánozni. Ez lehetővé teszi a robotoknak, hogy sokkal fejeltebben, valós időben közvetítsék a pixel szintű változásokat szemben a mai kamerák FPS alapú rögzítési módszerével. Az adatok egyből feldolgozhatók egy neurális hálózattal, ami aztán segíti a robotok tanulását és alkalmazkodását a szituációkhoz és a környezetükhöz.