A NASA szondája olyan enyhe torzulásokat fedezett fel a hold képein, melyeket kizárólag egy globális kiterjedésű vízalkotta óceánnal lehet megmagyarázni, mely lehetővé teszi a fölötte húzódó vízrétegnek a mozgást. A dolog nagyjából egy megrázott tojáshoz hasonlóan működik – az Enkeladusz sebességének változásával a külső szilárd réteg (a tojáshéj) elmozdul a folyadékon (fehérje) a sziklás belső mag (sárgája) felett.
Természetesen rejtélyek még maradtak bőven. Például nem tudjuk, miért maradhat az óceán viszonylag meleg, folyékony. Az elméletek a Szaturnuszon keresztül ható erőktől kezdve sok mindenre gyanakszanak. Szerencsére hamarosan többet is megtudhatunk a rejtélyes égitestről, ugyanis a Cassini szonda 50 kilométeres távolságra megközelíti a hold felszínét október 28-án, melynek során remélhetőleg értékes információkat gyűjt a kutatók számára.
Forrás és fotó: engadget.com
Írta: Ambróz Nóra
