A modell megmutatja a folyékony kőzetek áramlatait a magtól a köpenyig terjedően és azt is, ahogy felszínre törve létrehozzák a vulkanikus pontok hálózatát a kéreg felett. Kiderül, hogy a csomópontok korántsem követnek egyenes utat, helyette gyakran szétterjednek a hidegebb külső burkon. Emellett az is világosan látszik, hogy a világ vulkánjainak nagyrésze, mint a Csendes-óceán hosszú láncai, végeredményében két hatalmas, forró kőzetből álló központból indulnak, mely a mag külső peremén helyezkedik el.

A modell nem tökéletes. Egyes helyeken még hiányoznak az összeköttetések, mint például a Yellowstone Nemzeti Park esetében, ám ennek ellenére is jól rávilágít a vulkanikus tevékenység hátterében zajló folyamatokra és úttörője lehet nagyobb felbontású térképeknek köszönhetően a gravitációt vizsgáló műholdaknak. Az ugyan kétséges, hogy a tudósok fognak-e valaha annyit tudni Földünk belsejéről, mint a felszínről, ám végre a sokáig komoly tudományos rejtélynek számító mag körüli misztikus köd is oszlani látszik.

Forrás és fotó: engadget.com
Írta: Ambróz Nóra