Két rétegnyi szilárd polimer szendvicsében egy olyan zselé helyezkedik el, mely levegővel érintkezve szinte azonnal megszilárdul, így mintegy meggyógyítja a sérült külső réteget.

Ez némiképpen eltér a szokásos megközelítésektől az öngyógyító matériák megalkotása során, ugyanis a kutatások többsége valamilyen folyékony komponenssel dolgozik főként vagy hasonló, ám jelentősen lassabb technológiával.

Az anyagot űrhajók, űrállomások védelmére vetné be a NASA, mint például az ISS-en, ahol létfontosságú védelmet képezhetne szeméttel való ütközés esetén. A Nemzetközi Űrállomás máris rendelkezik pajzzsal probléma esetére, ám egy a sérüléseket javítani képes páncélzat még megnyugtatóbb lenne. Nálunk, a földön a technológia autók, hajók, csövek, konténerek, sőt akár telefonok borításában is alkalmazható lenne.

Nézd meg, milyen fantasztikusan gyorsan épül fel az anyag egy lövés után: