A Galaxy J7 és J3 egyenként 220 és 150 dollárba kerülnek, amivel tényleg pénztárca barát áron adja őket a Samsung, csakhogy ez és a Galaxy márka önmagában már kevés erre a piaci szegmensre. Ma már egy olcsóbb telefonnál is elvárás, hogy egy szolidabb, de azért valamiben kiemelkedő felhasználói élményt tudjon nyújtani. Ez az a lecke, amit a riválisok, különösképpen a ZTE, már megtanultak, de a Samsung mostani készülékeivel valahogy nem ezt mutatja.
Először azért lássuk, hogy mivel van dolgunk. Ezekbe a Galaxy telefonokban egy 1,6 GHZ-es octa-core processzor és egy 8 megapixeles hátlapi kamera kapott helyet. A J7 esetében egy 5,5 inches éppen hogy 720p felbontásra képes kijelzővel nézhetünk szembe. Hát jó. Ennyi pénzért mit várjon az ember, igaz? Összehasonlításként a J7-el hasonló, vagy akár esetenként olcsóbb áron beszerezhető riválisok, mint a Huawei Honor 6x (200 dollár), a Moto G5 Plus (230 dollár) és a ZTE Blade V8 Pro (230 dollár), mind-mind, egytől-egyig élesebb, 1080p-re képes kijelzővel szereltek. A Honor és a Blade egyaránt 5,5 inches képernyőkkel, míg a Moto 5 vagy 5,2 inches változatban kapható. Az összes konkurens készülék több pixellel és élesebb képpel muzsikál, de ha ez nem lenne elég, akkor még a kameráik is jobbak, mint a J7-nek. A Honor és a Blade ráadásként dual kamerarendszert kínál, amivel mesterségesen mélységet adhatunk a képeinknek vagy olyan elmosódott hátteret, amit mindenki annyira komál. A G5 Plus-nak csak egy kamerája van ugyan, de az ugyanolyan 12 megapixeles, mint amit a Galaxy S7 kínál, ami egy nagyszerű gép, de véletlen se ez az ár kategória. A J7 ehhez képest ad nekünk egy 8 megapixeles hátlapi és egy 5 megapixeles előlapi szenzort, aminek néhány éve még örültünk is volna.
Akkumulátorok terén talán nem is olyan vészes a helyzet. A Honor 3340mAh-s, a Blade 3140mAh-s, míg a Moto csupán 3000 mAh-s cellákkal próbálkozik a vásárlók elcsábításával. Ezek közül egyik se cserélhető, még a J7 3300mAh-s akkuja bármikor kifilézhető, bár mire akkut kell cserélni, addigra lehet a telefont is eldobjuk.
Aztán jönnek a processzorok. A Huawei egy 2Ghz-s octa-core Kirin 655 chippel, a Blade és a Moto pedig egy 2GHz-s octa-core Snapdragon CPU-val szerelt. Ezt hasonlítsuk össze a J7 1,6GHz-s CPU-jával és próbáljunk meg nem letargiába esni.
Talán a fenti puszta adatoknál is fontosabb, hogy mennyire tudja elhitetni magáról egy költséghatékony telefon, hogy minőségi darab. Manapság egy 720p felbontás, egy 5,5 inches eszközön nem képes még a látszatát se fentartani annak, hogy huh itt aztán tényleg valami minőségi dolgot kapunk. A J7 és a J7 Plus olyan, mintha néhány évvel ezelőtti piacra tervezték volna őket. Nincs velük semmi különösebb gond, csak egy okot nem tudunk mondani, hogy miért kéne valakinek ezt választani a konkurens készülékek helyett. Ja, de. Mert ez egy Samsung Galaxy telefon. Na ne legyünk már iPhone..
