A világ első elektronikus számítógépeként elismert gépet Vincent Atanasoff és Clifford Berry tervezte meg. Ez a gép lett az Atanasoff-Berry Comupter (ABC), aminek feltalálásával a fiúk beírták magukat a történelembe. Ezek után a következő teljesen elektronikus számítógép az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Calculator) megépítésére 1943-1946 között került sor a Pennsylvania Egyetemen. Az ENIAC egy elektroncsövekkel operáló maximum 5000 művelet/másodpercre képes 30 tonnás szörnyeteg volt és főként a folyamatosan melegedő rádiócsövek miatt sűrűn meg is hibásodott. Tovább nehezítette az ENIAC működtetését, hogy ez még nem Neumann-elvű gép volt, csak a számításhoz szükséges adatokat tárolta, magukat a programokat egy hatalmas kapcsolótáblán kellett beállítani.

A magyar származású Neumann János kiemelkedő szerepet töltött be az elektronikus számítógépek tervezésében és fejlesztésében. A róla elvezetett Neumann-elvekként emlegetett gondolatok, (mint például a kettes számrendszer, a memória, a programtárolás és az utasításrendszer használata) a mai napig alapértékűek.

Az első kereskedelmi forgalomban kapható gép az UNIVAC volt (Universal Atuomtic Computer) 1951-ben. Az UNIVAC előtt készült gépeket mind katonai felhasználásra, főként kódfejtésre tervezték, de ennek a modellnek az első darabját az USA Népszámlálási Hivatala kapta. Ez a gép már szöveges adatokat is tudott kezelni és 1955-re 46 darabot helyzetek belőle üzembe. Ezzel hivatalosan is elkezdődött a számítástechnika korszaka.

1958-1965 között elindult az elektromos számítógépek második generációs hulláma. Megjelentek a tranzisztorok. A tranzisztoroknak hála sokkal kisebb gépek készülhettek, amelyekbe már megszakítás-rendszert is építettek. A gépek méretének csökkenése mellett növekedett a programozási hatékonyság. Megjelentek az első operációs rendszerek és az olyan magas szintű programozási nyelvek, mint például a FORTRAN.

A következő nagy ugrást az 1965-ben feltalált integrált áramökrök bevezetése hozta. Itt már olyan harmadik generációs számítógépekről beszélünk, amelyek egy időben több feladat elvégzésére is képesek. Elkészült az első grafikus monitor, fejlődésnek indult az adattovábbítás és a BASIC-hez hasonló, közérthetőbb programozási nyelvek kezdtek el elterjedni. Az elektromos számítógépek fejlődése itt már érezhetően felgyorsult. A 1960-as évektől már tömegesen gyártják a számítógépeket.

Az elektronikus számítógépek negyedik generációjának kezdetét a mikroprocesszorok megjelenéséhez kötik. Maga a korszak egészen 1971-től 1991-ig tartott. Az ez idő alatt megjelent gépeket már egyre inkább az átlagfelhasználók számára tervezték. 1982-ben adták ki például a mai napig ikonikus darabnak számító Comondore 64-et, de 4. generációs gépek közé sorolandó az Apple féle hordozható Macintosh is. A gépek egyre összébb mentek méretben még teljesítményük egyre fokozódott. 100 millió művelet/másodperc teljesítményre képes gépeket lehetett már kapni ekkoriban, ráadásul egyre elérhetőbb áron.

Végül, de nem utolsó sorban elérkeztünk az ötödik generációs gépekhez. Ezt a korszakot 1991-től datálják egészen napjainkig. Itt már több, egymással párhuzamosan működő mikroprocesszorral szerelt gépekkel van dolgunk, amelyekre különböző problémaorientált nyelveken írnak komplex szoftvereket a programozók. Napjainkra már minden modern háztartásnak alapvető kelléke legalább egy számítógép és a hétköznapi élet szerves részévé vált a használatuk.

A számítógépek fejlődésének kulcsa ezen a ponton, hogy minél több áramkört zsúfoljunk bele egyre kisebb mikrochjpekbe. Kérdéses, hogy ez a módszer meddig folytatható ezért a kutatók új megoldásokon dolgoznak. A számítógépek következő generációját már majd a jövő optikai és bioszámítógépei jelenthetik.