Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója például azt sürgeti, hogy a cégek fontolják meg, hogy hogyan használják fel a mesterséges intelligencia fejlesztéseket, írja a Bloomberg. Véleménye szerin arra lenne szükség, hogy az legyen az alapvető cél a fejlesztéseknél, hogy minden ember képes legyen hatékonyabban használni az idejét és nem az, hogy helyettesítsék őket.

A mesterséges intelligencia fejlesztés szép lassan minden cég számára elérhető eszköz lesz, ami által még többet érhetnek el, még produktívabbak lehetnek. Közben az otthonaink is kiokosodnak, a mindenféle IoT eszköznek és intelligens megoldásnak hála egyre több szabadidőnk marad. Jó látni, hogy mindeközben egy komoly cég vezérigazgatója humanista megközelítésre bátorítja a fejlesztőket egy ilyen divatos és új technológia kapcsán, mint a mesterséges intelligencia, de nehéz elképzelni, hogy a terület jelentőségét és potenciális hatását figyelembe véve ne vezetne végső soron emberi munkahelyek helyettesítéséhez vagy az otthon megszokott életünk átalakuláshoz. Sőt, a mesterséges intelligencia és a gyári automatizálások házasítása már most olyan dolog, ami hatással van a munkahelyekre. Kétségtelen, hogy ezek a megoldások növelik a produktivitást, így egy cég se fogja kihagyni őket. Egyszerűen a józanész és a piac is azt diktálja, hogy ha valamire van olcsóbb és hatékonyabb megoldás, akkor a cégek azt alkalmazzák. Persze erre lehet úgy is tekinteni, hogy a nehéz fizikai munkák és a monoton, gépiesíthető, kreativitást nem igénylő munkahelyek helyett kereshetnek az emberek valami jobbat, de vajon fognak-e találni és ki mondja majd meg, hogy hol a határ és mi az, ami még helyettesíthető munka és mi az, ami már nem? Magától értetődik, hogy a bonyolultabb, de hatékonyabb gépek karbantartása egyszersmind kevesebb és képzettebb munkaerőt igényel. Így a sok rosszul fizetett munkahely helyett, kevés jól jövedelmező születhet, de ez csak tovább fogja növelni a világszerte amúgy is egyre szélesebb társadalmi szakadékot. Ez már probléma, és akkor még nem beszéltünk róla, hogy mi lesz akkor, ha mesterséges intelligenciák, már a kreatív munkahelyekre is valós veszélyt jelentenek majd.

Felépítettünk egy világot, amiben a benne élő emberek önképének szerves része, hogy milyen munkát végeznek. Például, ha megkérdünk valakit arról, hogy kicsoda is ő, akkor jó eséllyel a családi státuszával és a szakmájával/munkahelyi pozíciójával fogja beazonosítani magát számunkra. Mi lesz ezekkel az emberekkel egy olyan világban, amiben a család intézménye haldoklik, miközben a gépek a fejlődés és a kényelem kiszolgálásának nevében gyakorlatilag feleslegessé teszik a tudásuk és munkatapasztalatuk. Mindenkit tovább képzünk? De pontosan mivé is?

Minden bizonnyal sokan feltudjuk idézni a Harcosok klubja című amerikai filmdráma következő tanulságos sorait, miszerint: „Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban.” Biztos vagyok benne, hogy Tyler Durden szavaihoz hasonlóan, a fejlődő mesterséges intelligenciák jelenlétének hétköznapivá válása, és az egyes társadalmi szerepekhez kötődő szerephelyzetek, szerepelvárások megváltozása, jó néhány embert arra fog sarkalni, hogy újragondolja a válaszát arra a kérdésre, hogy akkor most kicsoda is ő. Már csak az lesz a kérdés, hogy hogyan és milyen válaszokat találnak az emberek erre a kérdésre. Talán egy jobb világ felé halladunk, ahol az embereknek több ideje marad az önmegvalósításra és annak felfedezésére, hogy kik is ők valójában, de az is lehet, hogy az emberi civilizáció önértékelési válságba sodorja saját magát a gátlástalan profitorientáltságra sarkalló piaci viszonyok miatt. A változás elkerülhetetlen, de hogy lehetőséget vagy veszélyt látunk benne, az már csak rajtunk múlik.