Napra pontosan 1979. július elsején dobták piacra a terméket, ami 150 dollárba került. Az első prototípust a japán Nobutoshi Kihara tervezte a cég alapítója számára, hogy utazása közben nyugodtan hallgathasson operát. Ebből nőtte ki magát az egész zeneipart forradalmasító eszközzé.
Az eredeti walkman egy hordozható kazettás magnetofon volt, amely lehetővé tette, hogy az emberek helyváltoztatás közben is zenét hallgathassanak. Népszerűségének köszönhetően „walkmannek” hívták a más gyártók által előállított hasonló készülékeket is.
A reklámkampányban külön kihangsúlyozták a termékek személyre szabhatóságát. A walkman megjelenése előtt a legáltalánosabb hordozható zenelejátszó eszköz a táskarádió volt, melyen kizárólag a rádiócsatornák adásait lehetett hallgatni.
A személyre szabható lejátszási lista megváltoztatta az emberek zenefogyasztási szokását. A potenciális vevőnek lehetősége nyílt kiválasztani a számára legmegfelelőbb mobil zenehallgatási technológiát, emellett a termék használója maga választhatta ki, hogy milyen zenét szeretne hallgatni, erre pedig kifejezetten fogékonyak voltak a tinédzserek, akik nagyban hozzájárultak a termék sikerességéhez.
A Sony változatos funkciókkal és megjelenéssel igyekezett elérni, hogy mindenki megtalálja a magának megfelelő típust. A nagyközönséget célzó, mindeközben a személyre szabhatóságot kihangsúlyozó marketingstratégiájával a Sony megalkotta a tökéletes receptet.
A nyolcvanas években futott be a nemzetközi piacra is
A Walkman a nemzetközi piacra is betört. Az 1980-as évekre azonban világszerte elterjedtté vált a walkman név, így a Sony a későbbiekben mindenhol ezt használta. Magyarországra az 1980-as évek közepén érkezett.
Közel 400 millió példány kelt el belőle, majd a Sony ennek segítségével tört be a piacra a discman, az MP3 és a Sony Walkman telefon néven eladott továbbfejlesztésekkel is.
A Sony az 1980-as években folyamatosan fejlesztette walkman termékeit. A második walkman modelljét 1981-ben mutatta be. A WM–2-t már jóval kisebb volt a TPS–L2-nél, köszönhetően annak, hogy megfordították benne a motoros mágneses fejet és puha nyomógombokat kapott.
Az első dolby zajszűrős rendszerrel ellátott széria 1982-ben látott napvilágot, a WM–20, az első ultrakompakt, kazetta méretű walkman, mely könnyebben elfért táskában és zsebben is 1983-ben jelent meg, az első automata visszatekeréssel ellátott modell pedig 1984-ben jött ki.
1985 októberében a WM–101 lett az első gumstick tölthető akkuval rendelkező lejátszó, 1986-ban pedig bemutatta a Sony az első olyan készülékét, melyhez távirányító és napelem társult.
A tizedik évfordulóra 1989-ben Japánban korlátozott példányszámban piacra kerültek a réz- és ezüstborítású modellek. Mindkettőből csak pár száz darabot gyártottak. 1994. július 1-jén, a 15. évfordulón szintén megjelent egy ünnepi modell, amelybe függőlegesen kellett elhelyezni a kazettát,az 1999. július 1-jei 20. évfordulón pedig kijött a „presztízs” modell.
Tíz évvel az első modell megjelenését követően a Sony több mint 50 millió walkmant gyártott, 1992-ig ez a szám 100 millióra, majd 1995-ig 150 millióra nőtt. Húsz évvel az első készülék megjelenését követően a Sony összesen 186 millió kazettás walkmant készített.
Végül a hordozható CD-lejátszók végül kiszorították a walkmant, és a gyártása Japánban a 2010-es évvel véget is ért. Az utolsó elérhető kazettaalapú, Amerikában forgalmazott modell a WM–FX290W volt, mely 2004-ben került piacra.
Meghatározó kulturális hatása volt a walkmannek
A Time magazin szerint a készülék forradalmi módon egyesítette a hordozhatóságot (két AA-s elemmel működött), és az egyszemélyes élményt. Felhasználók ezrei számára jelentette a walkman az ideális terméket, akik olyan kompakt hanglejásztó készülékre vágytak, melyet bárhová magukkal vihetnek. A The Verge szerint a walkman megjelenésével „megváltozott a világ”.
Komoly hatással volt az 1980-as évek kultúrájára: 1986-ban a walkman szó bekerült az Oxford English Dictionarybe, milliók kezdték el használni sportoláshoz, 1987 és 1997 közt népszerűsége és a sétát előnyben részesítők száma 30 százalékkal nőtt, emellett más gyártók, mint az Aiwa, Panasonic és Toshiba is készítettek hasonló termékeket és 1983-ban először fordult elő, hogy több kazetta került eladásra, mint bakelitlemez.
A walkman nemcsak a zenéhez, hanem a technológiához fűződő viszonyunkat is gyökeresen megváltoztatta „egyszemélyes” tulajdonságának köszönhetően, ugyanis lehetővé tette, hogy a felhasználók a saját maguk által választott zenéket hallgathassák.
A személyes tech, mint például a személyi számítógép vagy a mobiltelefon előfutáraként is emlegették. Hatására az emberek nyilvános helyeken is elkezdtek fejhallgatót viselni, ennek kapcsán az Egyesült Államokban 1982-ben Woodbridge, New Jersey polgármestere betiltotta a walkman nyilvános használatát, hivatkozva a gyalogosokat ért balesetek megnövekedett számára.
A walkmannek köszönhetően a magnókazetta is jóval népszerűbbé vált, pár év alatt letaszította a trónról a bakelitlemezt, s egészen 1991-ig, a CD megjelenéséig első számú hanghordozónak számított.
