Nem, nem hallucinálunk – A We Happy Few már egyszer kijött Korai Hozzáféréses kiadásban Xbox One-ra és Steam-re, de az igazi debütálás még odébb van. A teljes megjelenésre csak 2018. április 13-án kerül majd sor, gazdag sztorival, amit három különböző főhősön keresztül ismerhetünk majd meg. Ez a játék viszont már 60 dollárba fog fájni.

Ez így eddig mind szép és jó, de.. A We happy Few rengeteget változott, mióta először bemutatkozott a 2015-ös PAX East rendezvényen. Akkor egy kis stúdió játékát láthattuk, aminek az volt az alapgondolata, hogy egy olyan az 1960-as éveket idéző retrofuturisztkus angliai kisvárosba dobja be a játékosait, ahol mindenkinek fülig ér a szája a boldogságtól, mert úgy be vannak állva. Egy furcsa disztópikus társadalomban és annak kifacsarodott, valóságtól és racionalitástól teljesen elrugaszkodott szabályrendszerében kellene túlélni és rájönni, hogy igazából mi is folyik itt a háttérben. Ez a pszichedelikus élményt nyújtó játékvilág rögtön fel is keltette a nagyérdemű figyelmét, de ez semmiképpen sem egy BioShock kaliberű játék volt akkor.

Akkor még a valóság talaján mondva azt lehetett mondani, hogy egy kis stúdió mutatott nekünk egy nagyon ígéretes rouge-like survival játékot, ami a közönségnek nagyon tetszett. Ekkor még se procedurálisan generált dolgokról, se igazi történetről nem lehetett beszélni. Egy olyan játékhoz, mint mondjuk a Dishonored, sokkal több időre és pénzre és tapasztalatra lett volna szükség, mint amivel akkor a Compulsion Games rendelkezett és ezzel ők is tisztában voltak. Ugyanakkor itt kapta meg a játék az első olyan visszajelzéseket, amik alapvetően megváltoztatták a We Happy Few természetét és fejlődési irányát. A Compulsion meglátta, hogy mit hozott ki a játékosokból a játéka és a potenciált a játék narratívával való felruházására. A csapat tehát döntéshez érkezett. El kellett dönteniük, hogy egy Don’t Starve szintű játékot akarnak vagy valami a Bioshock-hoz közelebb állót. Az utóbbi mellett döntöttek és így került fel a We Happy Few a Kickstarter projektek közé, ahol az addig megismert játékmechanizmus és világ megőrzése és fejlesztése mellett egy komplex történetet ígértek. Ehhezt 250 000 dollárt szerettek volna összegyűjteni, ami helyett végül 334 754 jött össze.

Ráadásként a Kickstarter kampánnyal már a Microsoft figyelmét is sikerült felkelteniük. A Compulsion játéka a 2016-os E3-on már a Microsoft színpadán mutatkozhatott be, ami egy hatalmas lépést jelentett a We Happy Few történetében. Az E3-as megjelenés után a korábbinál is több ajtó és lehetőség nyílt meg a fejlesztők előtt. Ekkora már egy olyan kép állt össze a We Happy Few kapcsán, amit egy AAA szintű játéktól vár az ember, holott egy független stúdió játékáról beszélünk.

A hírtelen jött nagy figyelemnek persze meg lehetnek a maga hátulütői. A No Man’s Sky is egy kis fügetlen stúdió nagy játékának indult, amitől mindenki olyan minőséget várt, mint a drága pénzért és nagy stúdiók által fejlesztett játékoktól. Valahol jogos is volt, hiszen árban és marketingben ott volt a játék, mint a nagyok, csak aztán valahogy minőségben marad el tőlük és jött a nagy csalódás. A No Man’s Sky bukása persze betudható a játékot körül lengő hype-nak, de egy biztos: a rajongók nagyot csalódtak a játékban, amikor az megjelent. A Sony és a Hello Games jól eladta a játékot és a játék koncepcióját, de a játékosok nagy része nem érezte úgy, hogy az elkészült játék beteljesítette ezeket az ígérteteket. A konklúzió világos a No Man’S Sky után: Ne ígérj semmi olyat, amit aztán nem tudsz teljesíteni.

A Compulsion nyilván szeretné elkerülni, hogy a Hello Games sorsára jusson. Véleményük szerint a megoldás a hasonló szituációk elkerülésére az átláthatóság. A csapat hétről hétre blogbejegyzésekkel és videókkal jelentkezik be, hogy megmutassák, hogy merre is tart a játék fejlesztése. A rajongók folyamatosan figyelemmel kisérhetik a játék fejlődését és közvetlen diskurzust folytathatnak a fejlesztőkkel. Ez így volt már akkor is, amikor a játék 2016 közepén kijött Xbox One-ra és Steam-re Korai Hozzáféréses formában. Akkor például az derült ki a játékosok visszajelzéséből, hogy sokan inkább csak kötetlenül elbóklásznának Wellington Wells kitalált városkájában, anélkül, hogy a túléléssel foglalkozniuk kéne.  Erre válaszként adták hozzá a fejlesztők a játékhoz az erőszakmentes BirdWatcher játékmódot a márciusi Maidneholm frissítéssel. A játékosokat az is lenyűgözte, ahogy a drogok kábító hatása bódult boldogságba kényszerítik a város lakóit, így a legutóbbi frissítéssel bekerült annak a lehetősége is, hogy ezt a kábult állapotot a saját perspektívájukból élhessék meg a játékosok.

Így tehát mondhatjuk, hogy a Compulsion Games folyamatos kapcsolatot tart fent a játékosokkal, akik így nem csak pontosan látják, hogy merre alakul a játék, de visszajelzéseikkel befolyásolni is tudják a fejlesztés irányát. Ez az a fajta átláthatóság, amivel el akarják kerülni a fejlesztők a No Man’s Sky sorsát. Mindenki pontosan tudni fogja, hogy mit is várhat a játékért kifizetett 60 dollárért. Továbbá hiába kerül már 60 dollárba a játék, akik anno még a 30 dolláros áron vásárolták meg a korai hozzáféréses periódusban, azok is meg fogják kapni jövőre a teljes játékot. Ez szép gesztus, hála azok irányába, akik már elejétől fogva támogatták a csapatot. Az ő pénzükből sikerült tovább gördíteni a játék fejlesztését, és az ő támogatásuk tette lehetővé, hogy a kezdetben csak 7 fős csapat, immár több mint 40 főre bővüljön, köztük olyan nagy cégek veterán fejlesztőivel, akik a Sony, a Square Enix, az Ubisoft és  a Warner Bros. vállalatoktól érkeztek. Ráadásként idő közben a 2016-os E3-at követően Steve Gibson is megkereste a fejlesztőket és meggyőzte őket arról, hogy a játékuk remek kezekben lesz a Gearbox kiadónál, így már minden adott, hogy a We happy Few pontosan az a játék lehessen jövő év áprilisára, amit a rajongók várnak tőle.